A Telki Fesztivál keretében tegnap este hét tizenöttől nagysikerű koncertet adott az Ismerős Arcok. Bár mi a mai törökbálinti Wass Albert estjükre megyünk, Anya azt javasolta, ha már így összetalálkoztak a dolgok, akkor menjünk el a telki koncertjükre is. Hogy teljesebb képünk lehessen. Így történt, hogy Telkiben is képviseltük a családot. Hál Istennek nem mi voltunk a legidősebb generáció egyetlen képviselője.
Az Ismerős Arcokról életünkben először február végén hallottunk. Jó volt, hogy megismerhettük őket. Jobb később, mint soha - tartja a mondás, és ez most megerősítést nyert.
Szóbeli méltatás helyett szólaljon meg zenéjük itt. (Kötelező meghallgatni legalább a harmadik számot, a Fellegajtó nyitogatót. Népdal, Nyerges Attila két hozzáadott versszakával!) A koncertről Szaki65 által készített kiváló képriport ugyanott. E sorok írója pedig -lelkes amatőr- ilyen képeket tudott az eseményről készíteni.
Néhány elhangzott dal, amelyet megszerettünk (youtube felvételekkel)
... rájöttem, hogy hazudok.
... rájöttem, hogy hazudok.
Korábban egyszer már biztos hallottam az Arcokat. Tavaly tavasszal valamikor Babiéknál voltunk Pilismaróton, és kirándulgatva a környéken, eljutottunk a Duna partjára is. Esős, sáros idő volt. Zebegényből valami zenekari próba hangjait hozta egyszercsak a szél. A csendbe hasított bele egy eszméletlen hangzású tiszta rockmuzsika. A túlpartról is lehetett hallani a strófák nagy részét. Kristálytiszta, magyarszívű dalok borították be az egész vidéket. Sose éreztem ilyent még korábban. A próbák miatti időnkénti szünetekkel és folytatásokkal volt az egészben valami szürreális. Mintha mesében történne mindez, egyáltalán nem 2008 Magyarországán. Amikor szól a zene, ott az esős, sáros Dunaparton Tündér Ilona országában vagyunk ...
Az élményre visszarévedve biztos vagyok benne, hogy ők voltak. Az Ismerős Arcok.
Ez volt velük első találkozásunk.