Bohémek Szegeden

November 27-én, péntek este kihelyezett ülést tartott Telki Barátainak Köre. Szegedet vettük célba, a Nemzeti Színház esti előadását, ahol is falu- és szívbéli szomszédunk, Pasztircsák Polina énekelte Mimi-t a Bohéméletben.

Az est nagy élményt szerzett mindnyájunknak. Egyrészt ilyen népes számban -negyvenen- már rég voltunk együtt közös rendezvényen. A színház gyönyörű, álomszép környezetbe foglalta az est fénypontját. Az előadás érzékelhetően nagy várakozások közepette zajlott. A szegedi közönség -mi szerényen háttérbe húzódva működtünk csak- értő füllel és viharos ovációval fogadta a darabot, amely új felfogásban került színpadra. Megállapíthattuk, hogy a Budapesten tavaly látott operaházi előadásnál ez a rendezés bizony frissebb, élvezetesebb volt.

Az örömszülőket, Jánost és Lariszát leszámítva első alkalom ez legtöbbünknek, hogy Polit színpadi előadásban látjuk. Azt már nyolc éve tudjuk, hogy Polinának gyönyörű hangja van, amelyet a Mirella Freni-nél és a Németországban töltött énektanulmányok csak csiszoltak. (Hál' Istennek a két évvel ezelőtti rövid pályaszünet gondja végleg a múlté, semmilyen nyoma nem volt fellelhető éneklésében.) De azt, hogy Poli ennyire belevaló a színjátékba, ennyire otthon érzi magát a színpadon és fesztelen, őszinte, élvezetes játékot képes nyújtani - ez új oldalait mutatta meg nekünk. Ahogy megéltük, Polina gyönyörűen megállja helyét a főszerepben, és ezzel egyidőben fegyelmezett csapattag, aki jó arányérzékkel találja meg működési határait a partnereivel való együttes játékban. "Anyám, az álmok nem hazudnak ... " juthatna eszünkbe Petőfi - messzire jutottál Polina a Bikfalvy Júliánál tett kezdőlépések óta, és még messze nem beszélhetünk művészi pályád tetőpontjáról.

Az előadás után megható élmény volt közeletekben lenni, és látni a családi kör örömét Bohéméleted felett. Larisza testvéred meleg gratulációja ugyanolyan megható volt, mint érezni mestered, Freni tanárnő jelenlétét az általa küldött rózsacsokorban. Nem hiszem, hogy bármelyikünk elfelejti valaha is azt a spontán tapsot, amelyben kis csapatunk tört ki, mikor az étterem ajtajában, a megbeszélt vacsoránál megjelentél ... Büszkék vagyunk Rád -ezt most már pátosz veszélye nélkül írhatom így, nagybetűvel, és még sok-sok ilyen és ennél nagyobb sikert kívánunk szeretettel!

Ha csak lazán, de azért feltétlenül a történethez tartozó, és itt is megemlítendő apróság: mindössze két héttel az előadás előtt nyerte meg a Concoures de Genéve 64. énekversenyét Poli, ahonnan -mint a szegedi színigazgató úr is említette rendkívüli köszöntőjében - az első hely mellett még jó pár különdíjat is elhozott. Ez számunkra is biztató, hiszen a mi véleményünk azért meglehetősen elfogult volt mindíg is ...

Sok sikert Polina, sok boldogságot, nagy eredményeket kívánunk pályádon! Csak így tovább! Reménykedünk, hogy a következő kihelyezett találkozónkat esetleg Sidney-ben vagy Párizsban fogjuk tiszteletedre összehozni! Mindenesetre figyelünk, és várjuk a folytatást!

a TBK

PS: köszönet a csapatnak a jó hangulatért, a szervezőknek és kiemelten Péter Andrásnak "csekély", de pótolhatatlan hozzájárulásukért!

források: