A Vendée Globe egy vitorlásverseny neve. Egy verseny, amely az én zsinórmértékem szerint nem egy verseny, hanem a vitorlásverseny. Egy fogalom - nemcsak szűk sportolói körben. Amelytől csak gazdagabb lesz, aki ismeri.

Én is vitorlázó vagyok. Édesapám gondoskodása révén a végzet 1966-ban Agárdra vitt egy vitorlástáborba, ahol a hajózás, a versenyzés megfogott, és első edzőm, Kőkúti Dini bá hívó szavával megpecsételve ott tart egy életre. Eddig harmincegy versenyévad, körülbelül ötszáz verseny, néhányezer futam és tízezernél több vízen töltött óra lehet mögöttem - csak becslés ez, sosem akartam pontosan tudni a számokat. Nem kiemelkedő értékek ezek, sokan rendelkezhetünk ilyennel. Ezek a számok inkább életformát szeretnének érzékeltetni. Egy életformát, amely azonos hullámhosszt teremt vitorlázónak, úszóknak, kajakosoknak, kenuzóknak, evezősöknek ... és sok vízimádónak, aki "csak" élvezi, ha vízközelben lehet. Mérnök, kereskedő, orvos, színész, gyógszerész, pszichológus, szakedző, tanár, zenész, hajóépítő, közgazdász, vállalkozó, építész, fűtésszerelő, ötvös, jogász, TV bemondó, és sok más szakma képviselői ... mind-mind egyformán szeretjük, ismerjük és tiszteljük a vizet. Valahogy természetes otthonunk. Amely tud simogató és tud nagyon durva is lenni. Akik ebben versenyzünk, elsősorban éljük a környezettel való kapcsolatot és csak másodsorban versenyzünk benne. Tudjuk, hogy sok örömet kínál, de azért mindíg észnél kell lenni a környékén! Szeretjük a versenyzést, de nem egymás, hanem az elemek ellen küzdünk. És, ha gond adódna, mindent félretéve ugrunk segíteni. Ez az íratlan törvény.

A versenyzésnek -sportágtól függetlenül- különböző szintjei vannak. Aki tartósan benne ragad, az folyamatosan tanul, fejlődik. Mondjuk, a vitorlázásban az győz, aki kevesebbet hibázik. Viszont azt csak kevesebben tudják, amit nagy versenyek sörözéses estéin szoktunk néha emlegetni. Parázs viták érvei csendesednek el egy közös véleményben: "... azzal együtt, hogy a jobbik győz, mekkora óriási különbség van a győztes és a második, a második és a harmadik, a harmadik és a többiek között, nem?!!!". És erre csak bólintunk legtöbben: igen, ez tényleg így van!

Nos, a Vendée Globe regatta ilyen értelemben a vízenjáró legjobbak, legnagyobbak versenye. Maréknyi felkészült vitorlázó, akik vállalkoznak, hogy körbehajózzák a világot, céltól a befutóig -amely ugyanaz- a Föld legvadabb tengerein; egyedül és megállás nélkül! Ez a Vendée Globe; esemény négyévente. Hatalmas emberi erőpróba, amely fedélzeti magányt kever a legnemesebb társas elfoglaltsággal. Hiszen a technika révén szinte kézzel foghatóan (képernyőn, telefonon) együtt vannak a versenyzők, parti teamjeik, a rendezőség. Ugrásra készek a mentést biztosító szervezetek. Ezek miatt annyira egyedi, a hétköznapi élettől annyira távoli, és mélységes tiszteletet ébresztő esemény ez a verseny! Ezért lesz gazdagabb bárki, aki tudja, mit takar a név: Vendée Globe.

a Vendée Globe útvonala

***

Az az érzésem, a hetvenes évek közepétől egyre gyorsulva ránkzúduló változások valahogy elszívták az alkalmat tőlünk, honi halandóktól, hogy legalább kísérletet tehessünk egy ekkora vállalás befogadására. Ami minket illet, gyerekeink az első két Vendée Globe idején 7-14 éves korukban jártak. Akkor volt a "rendszerváltás", minket elfoglalt a munka és a család. A versenyről nem volt túl sok információ a környezetünkben, inkább csak foszlányok jöttek róla, az időnk pedig rettenetesen száguldott ... Nem volt akkor még internet, kevesen, ritkán és nagy késedelemmel hozták a híreket.

Számomra -vizi életmódom mellett, és a Fa Nándi féle földkörülhajózási tervek ismeretében is- elég későn, talán akkor ugrott be sokkolóan, hogy mi is a Vendée Globe, amikor híre jött, hogy Nándi a 92-es regattát sikeresen befejezte. Kicsit maga alá gyűrt a tény: léteznek emberek akik ezt megcsinálták! Az, hogy egy magyar sportoló végigment és 5. helyezett lett egy ilyen úton, még akkor is teljesen hihetetlennek tűnt nekem. Hetekkel később tudtam csak igazán felfogni a történteket, értettem meg, és vallom azóta is, hogy Fa Nándor azon a versenyen valami fantasztikus ajándékot tett le az asztalunkra, amely messze túlmutat a "szűk" sportértékén. Ha a Vendée Globe esetében egyáltalán értelme lehet egy ilyen kifejezésnek. De természetesen nemcsak róla van szó. Az ellenfelek mindegyikéről, a kapitánytársakról is hasonló felsőfokokban való nyilatkozni! Megkísérelni sem érdemes egy-két mondatban leírni, hogy micsoda teljesítményt hoztak, micsoda értéket adtak nekünk, kortársaknak! Mi, magyarok pedig hálásak lehetünk, hogy Nándi révén létezik egy természetes köldökzsinórunk ehhez a nagyszerű sporttörténeti fejezethez is!

***

Nos, most, 2008 őszén ilyen érzésekkel ébredek. Tudom, hogy ez a november is Vendée Globe-ot hoz, és lélekben már előre készülök a verseny követésére. Az internet jóvoltából ma már könnyen megtehetjük, hogy karosszékből nézve, az eseménnyel egyidőben izgulunk sporttársainknak, hogy tudják megtenni az utat, elejétől a végéig, nagyobb akadályok nélkül. Nem a verseny, nem az elsőség a fő szempont. Ebben a versenyben -higgye el kedves olvasóm- minden induló győztes! Aki felkészült és megközelítette a rajtvonalat, már ennyivel -és, mint látni fogja, egyáltalán nem érdemtelenül!- megszerezte helyét a vitorlázók örök társulatában. Nagy és nagyszerű emberek ők, sok-sok tudás és képesség birtokában. Ahogy a zen nevezi: sensei-k ők, elöljárók.

Gyerekeim, kedves mindenki! Tartsunk együtt, kövessük útjukat, ha ez ma már ennyire egyszerűen lehetséges! Ajánlom ezeket az embereket mindannyiunk jó figyelmébe! Útjukból csak gazdagodhatunk élményekben!

Kívánjunk mindnyájuknak biztonságos hazautakat!
Jó szelet!

Telki, 2008 október hó végefelé